Kiadványok

 Kommunikáció- és Kultúratudományi Tanulmányok sorozat

A Kommunikáció- és Kultúratudományi Tanulmányok sorozat legfontosabb célja a társadalmi kommunikáció, a média izgalmas területén megjelenő újfajta társadalom- és kultúratudományos megközelítések, módszerek bemutatása. E könyvek – reményeink szerint – mind szélesebb közönséget ismertetnek meg a későmodern, erőteljesen mediatizált társadalom legfontosabb problémáival: az új médiumok megjelenésével, a kulturális intézményrendszerek átalakulásával, a kulturális koncepciók változásával. A sorozatban éppúgy megtalálhatók klasszikus egyetemi tankönyvek, mint konferencia-kiadványok, monográfiák. Szemléletmódjuk közös: a globálisan felmerülő kérdéseket a mindennapi élet keretei között, mikroperspektívából próbálják megragadni. A megjelent kötetek nagyobb része több szálon kapcsolódik a pécsi Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéken folyó oktatási-kutatási munkához.

A kötetben összegyűjtött írások többsége a kulturális antropológia módszereit felhasználó esettanulmány – azaz mindegyik mögött interjúk, felmérések, megfigyelések egész sorozata áll. Az érintett témák között éppúgy megtalálható a rendszerváltás korszakának jelentős társadalmi megmozdulása, az ófalui atomtemető elleni fellépés, mint a Káli-medencében a 70-es évek végén kialakult sajátos turista-ellenkultúra.

Az összeállítás fontos részét alkotják azok a rövidebb időtávú kutatásokra támaszkodó írások, amelyek a helyi társadalom különböző csoportjainak az adott tér átalakítására, illetve egy önálló lokális kultúra kialakítására irányuló tevékenységét mutatják be. E témákat az köti össze, hogy miközben a tanulmányok a lokális színtereken végbemenő cselekvéssorozatokra, konfliktusokra koncentrálnak, láthatóvá teszik a globális társadalmi-kulturális folyamatok nyomait, hatásait.

  • Tartalom
  • A glokalitás elméletben és gyakorlatban – Biczó Gábor recenziója a kötetről. Megjelent a Debreceni Disputa, IV. évf. 5. szám, 2008/májusi számában

Eddig sajnálatosan hiányzott a magyar könyvpiacon egy átfogó, élvezetesen megírt módszertani tankönyv, amely a diákokat bevezeti a média- és kultúrakutatás gyakorlati kérdéseibe. Jane Stokes 2003-ban Angliában megjelent és széles körben használt munkájának fordítása ezt a hiányt pótolja.
A könyv szisztematikusan megismertet a médiakutatásban használatos elemzési módokkal. Az egyes módszerek alapjait tárgyaló rövid áttekintéseket Stokes a diákok gyakorlati igényeit szem előtt tartva szívesen illusztrálja a saját oktatási és kutatásai praxisából vett példákkal.
A kutatási módszerek ismertetését következetesen megfelelteti a szakdolgozatírás követelményeinek, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a diákok e tudás ismeretében választhassák meg saját kutatásukhoz a legjobb módszereket.

A PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke, az ELTE Művészet- és Médiatudományi Intézete, valamint a PTE BTK Kultúratudományi Doktori Programja 2007 tavaszán rendezte meg Pécsett a Reflexió(k) vagy “”mélyfúrások””? A kultúrakutatás változatai a “”kulturális fordulat”” után című konferenciát.
A szervezők a kommunikáció- és kultúrakutatás több területéről gyűjtöttek össze aktuális empirikus kutatási beszámolókat, esettanulmányokat  s a rendezvény egyik fő feladata éppen a különböző tudományos műhelyekben zajló kutatómunka bemutatása s egyúttal a termékeny párbeszéd lehetőségének megteremtése volt .

Jelen kötet egyrészt a konferencián elhangzott előadások kibővített, szerkesztett változatait tartalmazza, másrészt ezek közé beillesztettünk tematikájukban, megközelítésmódjukban hasonló kiindulópontot választó tanulmányokat is, amelyek ugyanezen tudományos műhelyekben készültek, s meggyőződésünk szerint jól kiegészítik, árnyalják a konferencián tárgyalt tematikákat.

A kérdés antropológiai perspektívái – a szó legnemesebb értelmében megalapozó és összefoglaló munka. Azokhoz szól elsősorban, akik az alapvető fogalmakat, ismereteket és összefüggéseket szeretnék elsajátítani, amelyek birtokában a kulturális pluralizmus jelenségeit, a kisebbségek és többségek, illetve a hozzájuk tartozó emberek és közösségek viszonyát, az etnikus folyamatokat és eseményeket, az identitáspolitika időben változó formáit értelmezni tudják. A könyv kifejezett erénye az összehasonlító szemlélet, a szerző a világ különböző részeiből, de elsősorban Afrikából, a csendes-óceániai és atlanti-óceáni szigetvilágból és Észak-Európából hozza példáit. A közép-európai kisebbségi helyzetek, identitások, politikák sajátosságait nem ebből a könyvből kell megérteni, meg lehet ismerni azonban azt az elméleti és különböző esetek elemzésével alátámasztott kontextust, amely szükséges ahhoz, hogy a hazai jelenségeket ne önmagukban szemléljük, hanem másokkal összehasonlítva.

A kötet írásai a magyar underground és neoavantgard kultúrával foglalkoznak. A tanulmányok hangsúlyt helyeznek a művek és a kulturális színterek kapcsolódási pontjaira, figyelembe véve, hogy a hazai avantgárd mozgalmak is fontosnak tartották az élet (a mindennapi élet, az életstílusok és életterek), valamint a művészet közötti határok lebontását. A kötet elemzései kapcsolatot kívának létrehozni a magyar neoavantgárd kultúrát jellemző hermetikus hagyományok, valamint a médiaelmélet, a jelelmélet és a nyelvészet racionális hagyományai között.

 

Piotr Sztompka a krakkói Jagelló Egyetem professzora,2002-ben a Nemzetközi Szociológiai Társaság elnökévé választották. Kötetében áttekintést nyújt a fotográfia alkalmazásáról a szociológiai kutatásban. A fényképezésben a szociológia hagyományos módszereinek kiegészítését látja. A fotót fontos empirikus és módszertani eszköznek tekinti, foglalkozik a társadalomkutatásban alkalmazott fényképek lélektani és etikai problematikájával. Összefoglalja e viszonylag fiatal tudományterület történetét, felidézve a szociálantropológia és a néprajz területén szerzett korai tapasztalatokat is. A kötetet a szerző saját fotói illusztrálják. A Vizuális szociológia a szociológia e területének első és máig legjobb feldolgozása.

 

A látás története nem pusztán reprezentáció-történet, hanem a test és a hatalom formái közötti kapcsolatok metszéspontján létrejövő “”megfigyelői”” státusz története. A megfigyelő problémája jó ideje foglalkoztatja a filozófiát, az irodalom- és művészetelméletet és a pszichológiát. Ezzel szemben a kortárs szociológia, antropológia és társadalomtörténet a megfigyelő lehetőségeivel mind ez idáig elsősorban a vizuális reprezentációk kapcsán szembesült, a kép(iség) és a szöveg, megfigyelői pillantás és megpillantottság viszonya csupán nemrégiben jelent meg e diszciplínák horizontján.
A kötet írásai a pécsi Modernitás – Kultúratudományi Doktori Program azonos című műhelybeszélgetésére készültek doktoranduszok és tutoraik tollából, és rendhagyó kísérletnek tekinthetők a magyar vizuális tudomány interdiszciplináris beágyazására.

 

A tanulmánykötet egy kutatószeminárium ötletéből született, melynek célja az volt, hogy olyan Pécs városával kapcsolatba hozható – a szó konkrét és absztrakt értelmében vett – „helyeket” próbáljunk meg felkutatni, melyek meghatározzák, kifejezik a pécsieknek a városhoz való viszonyát. Ilyenek például a város jól ismert, jelképesnek tekinthető, egyes történeti, művészet- és építészettörténeti korszakait leképező épületek, műemlékek. De ilyenek az olyan kevésbé látható, vagy egyenesen láthatatlan, absztrakt helyek is, melyek látens módon mégis döntőek lehetnek a Pécsről alkotott kép létrehozásában. A célkitűzés megfogalmazásában szerepet játszottak a kortárs francia és német történelem- és irodalomtudomány, városantropológia és kultúrakutatás metszéspontjában elhelyezkedő irányzatok és teljesítmények is, melyek a tárgyiasult forma és a láthatatlan jelentés összekapcsolásával igyekeznek rámutatni egy adott vizsgálati lépték sajátosságaira.

Ez a könyv, ahogy a címe is ígéri, a képregényekről szól. Pontosabban a médium némely jellegzetességéről, különféle kulturális változatairól, bizonyos (pl. ismeretterjesztő) kommunikációs helyzetekben betöltött szerepéről – nagyrészt médianarratológiai és médiakultúra-kutatási szempontokat érvényesítve. Példái többnyire (bár nem kizárólag) francia nyelvterületről származnak, és főként arra hívják fel a figyelmet, hogy a médiakulturális változatosság gyakran együtt jár mediatikus hibridizációkkal is. A Változatok képregényre tanulmányai olyan, egymástól is különböző eseteket mutatnak be, mint a brüsszeli képregényfreskók, a képregényes útikönyvek, a genfi képregényplakátok, egy különleges képregénynaptár, valamint az újságírás és a képregény ötvözetei. A könyv írásai lehetséges elmozdulási irányokat is kínálnak a médiaelemzési érdekeltségű képregénykutatás számára, amikor a populáris kultúra és a képregény olykor metamediális kapcsolatát, illetve általában a média és a képregény szerteágazó viszonyrendszerét vizsgálják.

  • Tartalom

A „köztér” szó egyszerre jelent a városi épületek által határolt beépítetlen területet és nyilvános teret. A szabad ég alatt levő „üres” területek, az utcák és terek elsősorban a városban való mozgás szolgálatában állnak. A közterek ugyanakkor a település szűkebb és tágabb értelemben vett közösségi életének nyilvános helyei is, a róluk készült mediális reprezentációk pedig összefonódnak a városok képével, és formálják a városlakók kollektív emlékezetét. Végül a kortárs művészeti kísérletek számára olyan köztes terekként szolgálnak, melyekben a művészek és a közönség újfajta dialógust kezdeményezhetnek egymással. A városok napjainkban tapasztalható átalakulásában épp ezért kiemelt szerepet játszanak azok a folyamatok, melyek a közterek rehabilitációjára, a köztérhasználat klasszikus és modern városi funkciók újrafogalmazása érdekében történő kiterjesztésére irányulnak. A kötet a közterekkel kapcsolatos kortárs gondolkodásmódok (társadalomtudomány, városépítészet, kommunikáció- és médiatudomány, művészetelmélet) bemutatásán keresztül e különböző perspektívák közös metszetét kívánja felmutatni elméleti elemzéseken, esettanulmányokon és forrásszövegek közlésén keresztül.

 

„Eléggé anakronisztikus […], hogy nemcsak a közvélemény, de az értelmiség többsége sincs nálunk tisztában a bulvárosodás és az új televíziós műfajok jellegzetességeivel, tágabb értelemben a média társadalmi és kulturális átalakulásának sajátosságaival. Olyasmit kérnek számon az új média különböző műfajaitól, így a talkshow-tól, ami azoktól tematikusan, szerkezetileg és a nézők elvárásait tekintve is idegen, ugyanakkor nem veszik észre ezekben a műsorokban azokat a radikális tartalmi és formai újításokat, amelyek mára visszavonhatatlanul átalakították nemcsak a médiát, hanem a társadalom kulturális nyilvánosságát is. Ennek a hiányosságnak a (részleges) pótlására vállalkozik ez a könyv.”

Császi Lajos a készülő kötetről

  • Tartalom

Létezik-e muzeológia mint társadalomtudomány parázs viták, kritikák és észrevételek nélkül? Átrajzolja-e a tudás, a tapasztalat és a kritika a múzeumok és a kiállítások mindennapi praxisát? Hatással van-e a kortárs hétköznapok múzeumi feldolgozása a múzeumi gyűjtemények átalakulására, és átalakítja-e a kiállítások tartalmát és formáját? A könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ magyarországi múzeumok kritikus vizsgálatával.

 

E kötetben kritikai turizmuskutatás alatt alapvetően azon társadalom- és kultúratudományi megközelítéseket értjük, amelyek nem (turizmus)ipari megrendelésre készülnek, és elsőrendűen nem az ipari tevékenység sikerességének javítását célozzák. E tudatos távolságtartás oka egyrészt az a törekvés, hogy a turizmus kutatásának ezen formája mentes legyen minden, a haszon maximalizálását célzó gazdasági befolyástól, illetve az ebből eredő szemléleti torzulástól, elnagyoltságtól, és így valós és lényegi kérdéseket tegyünk fel. Megközelítésünkben a turizmus kutatása elsősorban nem annak gazdasági fontosságától motivált, hanem Orvar Löfgrennel egyetértve a turizmust a kultúra laboratóriumának tekintjük. Lényegéhez nem lemérésével, hanem megértésével juthatunk el. Kiemelkedő gazdasági szerepénél is jelentősebbnek érezzük eredetét, szemlélet-átalakító hatását, eszmék és elképzelések migrációjában vagy épp a transznacionalizmusban játszott szerepét. A tanulmányok az utóbbi évtizedek olyan megkerülhetetlen kultúratudományi irányzatai és fogalmai segítségével magyarázzák a turizmust, mint a szemiotika, a tekintet, az eredetiség, a narráció, a performansz, a társadalmi nemek vagy a posztkolonializmus.

 

  • Tartalom

A 2011 tavaszán Pécsett megrendezett A zenei szubkultúrák médiareprezentációja című konferenciát több szempontból is interdiszciplináris jellegűnek terveztük. Mind a konferencia, mind a jelen tanulmánykötet esetében az interdiszciplinaritás egyaránt jelenti a szűkebb értelemben vett tudomány-közöttiséget és a különféle tudományos műhelyek termékeny együttműködését. A kötet hangsúlyait főbb szempontjait az alábbiak szerint fogalmazhatjuk meg. írások egyik csoportja a WEB 2 által előidézett kulturális változásokat elemzi, így a zenei színterek látványos átrendeződését az ezeken történő online és offline kommunikációs gyakorlatok megváltozását többé-kevésbé elméleti igénnyel. (2) A következő szövegcsoport ugyanezen mediális és kulturális folyamatokhoz kapcsolódik, de empirikus adatok vizsgálata nyomán mintegy terep-közelből értelmezi a szubkultúrák életével kapcsolatos médiahasználati gyakorlatok változásait. (3) A tanulmányok következő csoportja a vizuális művészetek kérdéseihez kapcsolódik, egyszerre alkalmazva a kultúrakutatás, a filmesztétika és a visual studies koncepcióit. (4) A kötet írásainak további csoportja a valós, illetve hálózati színtereken megfigyelhető szubkulturális jelenségeknek a tömegmédia által nyújtott reprezentációit – elsősorban a médiához mint társadalmi jelenséghez közelítő – irányzatok nyomán értelmezi.

  • Tartalom

Jelen kötet a negyvenéves videojáték közel tízéves elméleti és kritikai vitáiról, álláspontjairól és koncepcióiról nyújt áttekintést. Kritikus módon kezeli a videojátékról folyó beszéd elméleti, kritikai és fejlesztői koncepcióit, mivel a fogalmi változékonyságot, az iteratív jelleget tekinti a kifejezésforma legfontosabb sajátosságának. Kerüli továbbá az olyan elvont és sokat tárgyalt fogalmakat, mint az interakció vagy az immerzió, és a játék-designhoz közelebbi megfelelőiket, a játék sürgetése, a játékérzés és az ágencia fogalmát használja. Az utóbbi fogalmak haszna elsősorban az, hogy a kevéssé kötöttek a videojáték-elméletet uraló „játék vagy narratíva?” kérdése által, miközben érvényes és új válaszokkal szolgálnak az elméleti szempontból elcsépelt kérdésre.

  • Tartalom

Magyarországon a kisebbségek médiareprezentációját hosszú ideje az elrejtés vagy a láthatatlanná tétel, továbbá a devianciát és a veszélyességet alátámasztó esetek tabloidizálása jellemzi. Ez a helyzet alig változott az elmúlt években. Mindemellett új jelenségekre is felfigyelhetünk: ilyen például a roma szerepek megjelenése a populáris tömegmédiában, vagy a gyűlöletbeszéd megerősödése a szubkulturális nyilvánosságban, és átterjedése a főárambeli médiumokba is. Kötetünk ezeknek a jelenségeknek a vizsgálatát, a róluk szóló szakmai párbeszédet ösztönző konferencia előadásaira épül.

  • Tartalom

A hazai szakirodalomban most történik először kísérlet arra, hogy a média szabályozásának, az egyes médiumrendszerek politikai-hatalmi-törvényhozói eszközökkel való alakításának kérdéseit a hagyományos médiajogi, illetőleg a politológiai megközelítéseken némileg túllépve egy szélesebb társadalomtudományos kontextuson belül értelmezzék. […] Ugyanakkor a könyv legérdekesebb fejezetei pontosan azok, amelyekben láthatóvá válnak ezen absztrakt rendszer, szereplői, „őslakosai” – a hatalom birtokosai, a médiavállalkozók, a különböző tartalom-előállítók, a háttérben dolgozó médiajogászok – akik ebben a szabályozott környezetben próbálják a saját érdekeiket érvényesíteni, s ezekből az interdependencia-láncolatokból hogyan jön létre a médiarendszer mindennapi valósága

  • Tartalom

Egy olyan korszakban, amelyet a mediális közvetítettség nyomasztó túlsúlya jellemez, amelyben a legkülönfélébb társadalmi színtereken (az otthon privát tereiben éppúgy, mint a közterek nyilvános világában) a mediális technológiák valóságos inváziója zajlik, létrejön valamifajta „vágy”, „érdeklődés” a mindennapi élet jelenségszférája, a „realitás” iránt.

Mivel magyarázható, milyen okokra vezethető vissza, milyen következményekkel jár ez a folyamat? Mondhatjuk-e azt, hogy a mediális közvetítettség mind teljesebbé válása szinte automatikusan kiváltja a mindennapi élet szférája, az ott domináns közvetlen kommunikációs formák iránti érdeklődést?

Jelen tanulmánykötet ezekre a kérdésekre – elsősorban a kommunikáció- és médiatudomány nézőpontjából kiindulva – próbál választ keresni.

  • Tartalom

Jelen könyv célja, hogy az emlékezetközösséget mint sajátos kultúrát, annak társadalmi gyakorlatait, illetve az emlékezetközösség sajátjának tekinthető társadalmi emlékezet alakulását vizsgálja és elemezze. A vizsgált társadalmi emlékezet az 1991 és 1995 zajlott, Jugoszlávia felbomlását kísérő úgynevezett délszláv háború horvátországi baranjai eseményei és azok (egyéni és társadalmi) következményei. A szerző kutatását a horvátországi Kopácson (Kopačevo) élő, magukat zömében magyar nemzetiségűnek valló emberek között végezte. Baumann Tímea írásában az emlékezetközösséget mint „sajátos kultúrát” mutatja be, terepmunkán alapuló kvalitatív kutatási módszerekkel feltárva emlékezési és felejtési stratégiáit. Ezzel azt igyekszik bizonyítani, hogy létezik egy olyan lokális társadalmi emlékezet, amely az egyéni emlékezők elbeszélési és elhallgatási stratégiáit szabályozza.

  • Tartalom

Az információs kor számos lehetőséget teremtett a tudáshoz való hozzáférés, a szolidaritás, az együttműködés, a hatalmi visszaélések elleni közösségi küzdelem eszközeinek bővülése révén. Ugyanakkor ki vagyunk téve az információk áradatának, köztük az álhíreknek, az online dezinformációnak, és eközben mi magunk is gerjesztjük-gyártjuk és elszenvedjük a közösségi média meggondolatlan megosztásait. Míg a 90-es években azt vártuk, hogy az internet demokratizálja a nyilvánosságot, ma azt tapasztaljuk, hogy a megjelenő tartalmak jelentős hányada kirekesztő, gyűlöletkeltő, sértő; nem a világban való eligazodást mozdítja elő, hanem a zavart és a bizonytalanságot. E könyv azt igyekszik feltárni, hogy miért nem születtek átfogó eredmények a médiaműveltség-fejlesztésterén. Mi az oka annak az általános helyzetnek, hogy a terület az elmúlt tíz-tizenöt évben nem kapott elegendő figyelmet és forrásokat? A könyv arra keresi a választ, hogy a szabályozási, intézményesítési feladatok körében milyen állami szerepvállalás indokolt: a sokszereplős, sokféle ágazatot (oktatásügy, audiovizuális politika, gyermekvédelem, foglalkoztatáspolitika stb.) érintő intézményi háló megteremtése milyen szabályozási keretben valósítható meg.

  • Tartalom

 Online tananyagok

A TÁMOP-4.1.2.-08/1/A-2009-0050 számú Társadalom – politika – média. Komplex digitális tananyag- és taneszköz-fejlesztés a társadalomtudományi képzés számára című pályázat keretében a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék a Gondolat Kiadóval együttműködve 10 digitális, online elérhető tananyagot hozott létre, részben korábban már nyomtatott könyv formában megjelent művek digitalizálásával, részben pedig új tananyagok fejlesztésével.

Top